A hétköznapokba visszarázódni az 1-es típusú cukorbetegség diagnózisa után az egyik legnehezebb szülői feladat - mondja Dr. Pap Krisztina csecsemő- és gyermekgyógyász szakorvos, a Győr-Moson-Sopron Vármegyei Petz Aladár Egyetemi Oktató Kórház Gyermekdiabétesz Gondozó orvosa.
A győri Cukorbeteg Gyermekeket Támogató Egyesület 35 évvel ezelőtt azzal a céllal jött létre, hogy támogassa a Győrben és környékén élő, cukorbeteg gyermeket nevelő családokat. Ők saját maguk is megtapasztalták, hogy a legnehezebb az első időszak, amikor a szülők megpróbálják feldolgozni, hogy egy gyógyíthatatlan betegséggel állnak szemben, ilyenkor nagyon sokat számít a sorstársak támasza.- Nem kevesebbről van szó, mint annak a felelősségéről, hogy én, mint szülő, hogyan leszek képes otthoni körülmények között életben tartani egy súlyosan beteg gyermeket - mondja dr. Pap Krisztina, aki azt is elárulta, hogy a kórházban is egyre meredekebb kihívásokkal néznek szembe, jelenleg a legfiatalabb kezelt betegük mindössze 9 hónapos. - A sorstársközösségek nem csak a napi rutinhoz nélkülözhetetlen tanácsokkal, de reménnyel is tudnak szolgálni. Hisz egykor ők is ilyen kicsi gyerekkel küzdöttek meg a diabéteszes élet kihívásaival, aki azóta lehet akár 13-15 éves is, saját életével mutatva a fényt az alagút végén.Tankönyvvel, tankonyhai tematikus foglalkozásokkal kórházi körülmények között is támogatják a családokat, de a hétköznapi kihívásokról, vagy akár egy buli megszervezéséről, medencézésről is szó esik az egyesület által szervezett táborokban.- Ezekben a táborokban életre szóló barátságok, kapcsolatok szövődnek, ahol végre mindenki azt érezheti, hogy nem lóg ki a sorból, ahol nem kell elvonulnia a wc-be inzulint beadni, ahol végre azt is meg tudja beszélni az orvosokkal a fiatal, hogy melyik alkoholt hogyan számolja, vagy hogyan érdemes elindulnia bulizni, hogy ne történjen baj.
Szöveg: Pozsgai Kitti