A Győr-Moson-Sopron Vármegyei Petz Aladár Egyetemi Oktató Kórház közösségi oldalain évente számolunk be rezidensek, orvostanhallgatók érkezéséről. Rajtuk kívül egész éven át jelentkeznek hozzánk önkéntesek is, akik munkájukkal, szorgalmukkal igyekeznek könnyíteni intézetünk napi terhein. Ezúttal egy olyan különleges önkéntest szeretnénk bemutatni, aki medikaként, budapesti orvostanhallgatói tanulmányai mellett nálunk szeretné jobban megalapozni tudását. Kövecses Zsófia harmadéves orvostanhallgatót, önkéntesünket kérdeztük munkájáról, tanulmányairól, jövőbeni terveiről.
Viszonylag ritka, hogy valaki orvostanhallgatóként a kötelező gyakorlatán túl, tanulás mellett önkénteskedik, segédápolói munkát vállal. Ön miért érzi ennek szükségét?
- Először is borzasztóan érdekel a szülészet-nőgyógyászat. Mivel az egyetemi képzés első felében főleg elméleti tárgyaim voltak, így ritkán találkozhattam valódi betegekkel. Számomra nagyon motiváló és feltöltő dolog újat tanulni a betegágy mellett, és egy ilyen lehetőséggel nagyobb lelkesedéssel tudom folytatni év közbeni tanulmányaimat. Arról nem is szólva, hogy betekintést nyerhetek olyan munkafolyamatokba is, amelyekre nem biztos, hogy végzett orvosként ennyire ráláthatnék és gyakorolhatnék.
Harmadéves medikaként kórházunk nőgyógyászatán tevékenykedik segédápolóként. Milyen tapasztalatokkal gazdagodott?
- Győr környéki lakosként mindig ismerős volt számomra a kórháznak ez a része, testvéreimmel mi is itt születtünk. A jövőre gondolva kíváncsi lettem, milyen lehet itt a munka a szülészet-nőgyógyászati osztályon. Megkerestem dr. Nagy Sándor PhD. osztályvezető főorvos urat, és érdeklődtem, milyen módon csatlakozhatnék hozzájuk. Megtapasztalhattam, hogyan lehet eredményesen kommunikálni páciensekkel és munkatársakkal. Beleláthattam, mekkora mennyiségű munka folyik az osztályon és milyen rendszerekben.
A nálunk töltött önkéntes munka mennyiben járulhat hozzá képzettségéhez? Milyen fokú tapasztalatszerzésnek gondolja az önkéntes munkát?
-Számomra ez az önkéntes munka azt jelenti, hogy van valami, ami annyira érdekel és leköt, hogy magáért a munkáért is tudok lelkesedni. Ez nagyszerű tapasztalás, egyfajta “flow” élmény. Azt gondolom, hogy önkéntesként megtapasztalható, milyen a nagy kórházi rendszer egy kis részének lenni, és ezzel hozzájárulni a betegek jóllétéhez.
Hogyan fogadta a kórház, milyenek a kollégák, milyen munkarendben, mennyit dolgozik nálunk?
-Először nagyon izgultam, mivel harmadéves orvostanhallgatóként még nem sok tapasztalatom volt és nem akartam útban lenni. Ennek ellenére már az első napomon rengeteg feladatba bevontak, nagy türelemmel és kedvességgel tanítgattak és tanítanak azóta is a gyermekágyas osztály szülésznői. Eddig szeptember első hetében voltam az osztályon hétfőtől szombatig minden nap. Az egyetem kezdetével azonban csak hétvégenként fogok tudni bejárni egy-egy napra.
Ezek szerint nőgyógyász pályára készül. Van valami személyes indíttatása?
-Egyetemi éveim kezdetén a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégiumban megismertem a HoldOn projektet (ma már egyesület). Ennek keretein belül azon dolgozunk, hogy segítséget nyújtsunk menstruációs szegénységben élő nőknek ingyenes betétautomaták és edukációs programok által. Ottani munkám során találkozhattam rászoruló nőkkel, szívszorító történeteikkel, és megláttam, mekkora szükség van arra, hogy hangjukat meghalljuk és cselekedjünk. Ez indított el bennem valamit, amiről úgy érzem, nagyon fontos.
Hogyan képzeli el a jövőjét, mint nőgyógyász? Szóba jöhet-e a győri kórház, mint jövőbeni munkahely?
-Igen, az egyetem után Győrbe szeretnék visszajönni. A jövőre nézve rengeteg tervem, célom van, nagyon érdekel a traumatudatos ellátás és a különböző nőgyógyászati ágakat támogató módszerek, mint például a Femm (Fertility Education and Medical Management) természetes ciklusfigyelési módszer. Ezeket szívesen alkalmaznám majd a saját munkám során is.
(Kövecses Zsófia októbertől kórházunkban hivatalosan is segédápolóként, részmunkaidőben dolgozik.)
